Duende színjátszókör

Duende Színjátszókör

A Faller Jenő Szakképző Iskola Duende Színjátszó Köre 20 éve, 1994-ben alakult. Az első produkció Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című vígeposzának színreállítása volt.

A kezdetek

1997-ben állandósult a csoport. Ebben az évben, bár jöttek új tagok is, kialakult egy állandó társulat. Boccaccio novellái alapján készítettünk előadást „Míg kocsmában jól időzünk” címmel. Ez volt első helikoni bemutatkozásunk is.
A reneszánsz hangvétel után valami korabeli hangulatra vágytunk, és váltottunk. Örkény István Egyperceseiből állítottunk össze egy színpadi produkciót „Türelemjáték” címmel. A groteszk és Örkény hangvétele nagyon közel állt a csoporthoz. Ez, és a sok munka meg is látszott az eredményen: a megyei színjátszó fesztiválon (melyet ekkor Sümegen rendeztek meg) a csoport Sümeg város különdíját kapta, és a zsűri elismeréssel szólt az epizódok kidolgozásáról. Ezt az előadást felújítva tíz évvel később, két ezüst és egy bronz minősítéssel, és színészi különdíjakkal lettünk gazdagabbak.

Az első sikerek

1998-ra a társaság megérett arra, hogy egy nagyobb lélegzetű színpadi mű előadására is vállalkozzon. Ebben az évadban alakult ki színjátszó körünk jellegzetes, sajátos stílusa, mely azóta is ars poeticánk. Három elemet ötvözünk:

  • nagyszínpadi hagyományokat,
  • diákszínjátszás eszközeit, valamint
  • egy filozofikus-mítikus világot, mindezt klasszikus darabok színrevitelével.

Első ilyen előadásunk „Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde” című műve volt. A darab színpadra állítása nagy vitákat kavart szakmai körökben. A díjak minket igazoltak: a Pétfürdőn rendezett megyei színjátszó találkozón szakmai különdíjat kaptunk a legigényesebb dramaturgiai és színpadi munkáért, a keszthelyi Helikoni Ünnepségeken pedig ezüst minősítéssel díjazták a produkciót.

A név

Ez az évad azért is volt fontos a csoport életében, mert ekkor választottunk nevet. Azóta a nevünk „DUENDE” már ismert, és elismert név lett nemcsak szakmai körökben, a város életében, hanem a megyében, sőt az országos találkozók, helikonok ismeretében bátran mondhatjuk, hogy országosan is.
Mit jelent a név? Ezt a kérdést teszik fel a leggyakrabban, akik még nem ismernek minket. A szó Lorca költészete nyomán választódott. Duende azt jelenti kobold, manócska. Az a valami, ami mindannyiunkban benne van. Az az erő, amit le kell győzni ahhoz, hogy alkotó munkát végezzünk. Azóta is ezt valljuk és most már „nomen est ómen”.

Duende

A szótárban úgy szerepel, mint „manó”, „földszellem”, illetve „lélek”. Korábban sosem éltünk át ilyesmit. Valami titokzatosság lappangott benne. Szerettünk volna többet tudni. Ehhez azonban lépni kellett.

„A duende... titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni.” Goethe

Díjak, sikerek

Rengeteg szép előadás van azóta mögöttünk. Játszottunk Csíksomlyói passiót, Carment, Lúdas Matyit, Tévedések vígjátékát, Ármány és szerelmet, Cyranót, Szentivánéji álmot, de még Énekek énekét is.
A legrangosabb dunántúli művészeti fesztiválon, a keszthelyi Helikonon 8 érmet szereztünk, kettő bronz és hat ezüst minősítést. A szakmai versenyeken is számos díjjal gazdagodtunk, de leginkább két országos arany minősítésre vagyunk büszkék, a Szentivánéji álomért, amit itthon is eljátszottunk a várkertben, pont Szent Iván éjjelén.
Az következő évadban elkészült előadásunk ismét reneszánsz világot idézett. Ezúttal Mátyás korába tértünk vissza, Várpalotához kapcsolódó mondákat fűztünk egy előadássá, melynek címe: „A palotai Gyehennárium”. 2008 májusában nagy sikerrel mutattuk be a veszprémi Gizella-napokon, ahol a királyi városok közül mi képviseltük Várpalotát. A kecskeméti országos találkozón ezüst minősítést kaptunk a darabért, s hazai körökben a nyári várpalotai Mátyás napokon újból színre került.
2010-ben ismét egy nagy klasszikus következett, „Madách Imre: Az ember tragédiája” című drámáját állítottuk saját értelmezésünkben színpadra „Tragédiánk” címmel. A Szakközépiskolások Országos Színjátszó versenyén arany minősítéssel díjazták a csoportot.

Helyünk a város életében

Városunk kulturális életéből is rendszeresen kivesszük a részünket, nemcsak a saját darabjaink bemutatójával, hanem nemzeti ünnepeinken is. Néhány városi ünnepség különösen szép pillanatokat hozott. Ilyen volt József Attila születésének századik évfordulóján előadott darabunk. Az októberi forradalom 50. évfordulóján készített emlékműsorunk a város több művészeti együttesét is megmozgatta (Bányász Kórus, Cserregő Néptánc Együttes). Ezt a hagyományt folytattuk a 2008-as március 15-i műsorunkban is, ami nagy sikert aratott a város polgárai körében.
Készülve Várpalota várossá nyilvánításának 60. évfordulójára egy ősbemutatóval léptünk színre. Színpadra állítottuk „Krúdy Gyula: Palotai álmok” című novelláskötetének darabjait „Álomvíziók” címmel. A versenyeken szerzett ezüst és bronz minősítés mellett, sikernek könyveltük el, a Művészetek Palotájában, a Két Bagoly Fogadó Krúdy vacsoráján, és a Veszprémi Petőfi Színházban színre vitt előadásainkat.

2013 tavaszára lett kész a Csíksomlyói passió felújítása. Ezzel kapcsolatos legnagyobb élményünk – a helikoni ezüst minősítés mellett – a nagypénteki előadás volt a várpalotai katolikus templomban.

Gondolatok

Ha az ember 20 éven keresztül azért kel fel, hogy elmondja a gondolatait a világról, akkor a világ ezt előbb utóbb észre veszi. Velünk is ez történt, nemcsak újságcikkekben jelentek meg rólunk írások, hanem a Megyei Önkormányzat többször is elismerte a csoport munkájának színvonalát.
Duende Színjátszó Kör 15 éves jubileumát ünnepelte 2008. november 28-án a Jó Szerencsét Művelődési Házban. A díszleteinkből, jelmezeinkből, kellékekből és emlékeinkből rendezett kiállítás után gálaműsorral elevenítettük fel az elmúlt időszakot, amiben felidéztük a játszott darabokat. Sok régi tagunk vállalta a fellépést, olyanok is, akik azóta már valóban színészek lettek. Ez alkalomból egy emlékkönyvet is kiadtunk. Működésünk huszadik évében újból sikeres találkozót tartottunk.
Egy újságíró kérdezte tőlünk egy interjú során, hogy tulajdonképpen miért csináljuk ezt az egészet? Erre egyetlen válasz lehetséges: csak. Másfelől nemcsak azok sorsa jelent számunkra pozitív visszajelzést, akik színészek vagy előadóművészek, zenészek lettek, hanem mindazoké, akik nem egyszer mondják el nekünk, hogy életüket alapjaiban változtatta meg a Duendében eltöltött idő. Készülve a jubileumokra, számunkra is meglepetésként hatott, hogy közel száz tagunk volt az elmúlt 20 év során. Köttettek életre szóló barátságok, szerelmek, vagy legalábbis felejthetetlen emlékek. És talán egy életszemlélet, felfogás az, amit közvetítünk, ez a mi címerpajzs-feliratunk is: „Nagyon – vagy sehogy”. Hisszük, hogy csak így érdemes.

Reiff Mónika és Sándor Zsuzsanna
Várpalota, 2014. szeptember 1.

Tovább a kategóriában: A Duende élete képekben »
Faller Elektro Villamosipari és Informatikai Munkaközösség

Bejelentkezés

Köszönjük

Hogy megosztod iskolánkat és az oldal tartalmát mással is...